Rejtő Jenő: A három testőr Afrikában

Rejtő Jenő utánozhatatlan klasszikus a magyar irodalomban. A regény 1940-ben jelent meg, Bujtor István 1996-ban rendezett belőle filmet.
Kedvenc részem a regényből az alábbi.

Potrien, aki vasból volt

Végül odajöttek a katonák, és jött Potrien.
– Mi történt?
– Kérem, engem el akartak ásni… – siránkozott Levin. – Ilyesmi, azt hiszem, még a légióban sincs rendjén.
– Ki verekedett? – kérdezte felcsillanó szemmel, mert hiszen tudta jól, hogy nélkülünk ilyesmi nem eshet meg.
– Ez a három úr megvédett.
– Úr? – kérdezte gúnyosan. – Az eszkort nem rabló gazembereket, hanem urakat visz? A három “úr” fél vízadagját megvonom holnapra.
…Ezt a Potrient üldözi a balszerencse. Valaki ellopta a kulacsát. Kemény büntetés a sivatagban, meneteléskor. Pedig már öt órakor hajnalban indultunk.
A Szaharában, csupa rab között, még ilyen galádság is előfordulhat. Arra természetesen nincs mód, még az őrmester esetében sem, hogy friss adagot kapjon a gondosan beosztott vízből. De ezt a Potrient nem is olyan fából faragták, hogy ilyesmire gondoljon.
Estig menetel víz nélkül.
A Szaharában!
Nem egy fiatal legény meghalna. De ez megy, mint a szálfa, kissé vérbe borult szemmel, olykor meg-megállva. De megy.
Mi nem szenvedünk annyira. Ez az ügyes Hopkins szerzett valahol egy üveg vizet. Egy teljes napi adagnak megfelelőt. Csoda, hogy honnan. De a leleményes katona mindenütt segít magán. Később énekeltünk is, és ez kissé idegessé tette Potrient. Persze neki lüktetett egy ér a homlokán, és időnként mély lélegzettel lehunyta a pilláit. De menetelt. Elöl!
Vasból volt ez az ember. Mindegy, hogy barát-e vagy ellenség: le a kalappal. Kiléptem eléje a sorból.
– Mit akar, maga hosszú csirkefogó? – kérdezte fáradtan.
– Nekünk kevesebb víz is elég, mon chef. Felajánlunk egy italra valót őrmester úrnak…
Végigmért mély utálattal.
– Szóval a fél adag olyan sok lett… hm… Csak tartsák meg a vizüket. Nom du nom… Majd éppen ilyen csirkefogóktól fogadok el segítséget. Ha a köztársaság elnöke majd megkérdi: “Mondja, Potrien, tizenkét évi szolgálat után hogy masírozott át a sivatagon?”, azt felelem: “úgy történt, mon President, hogy néhány gyanús fráter megkönyörült rajtam.” De ha már itt van, parancsot kap maga és a másik két alak: az esti pihenőnél egyméteres sáncot kell építeni, támadástól tartok ma éjszaka. Maguk hárman elmennek köveket hozni.
Ez volt a válasza. Kiújult a háborúság közöttünk.

Zárszó

Potrien figurája végigkíséri a regényt. A fenti jelenet jól példázza, hogy ugyan kegyetlenül bánik a katonákkal, de önmagától se követel semmivel se kevesebbet. Csülök, Tuskó Hopkins és Senki Alfonz nagy bajkeverők, ráadásul ezt mindig meg is ússzák, időnként még ki is tüntetik őket érte.
Ez elég szépen kiviláglik ebből az egyetlen jelenetből, megfűszerezve Rejtő humoros előadásmódjával.
A három testőr Afrikában a Magyar Elektronikus Könyvtárban.